Rólunk

Több mint 50 év innováció az orvosi rehabilitációban, diagnosztikában és megelőzésben.

Életet az Éveknek, immár több mint fél évszázada

Több mint öt évtizede, 1972-ben indult útjára Marosvásárhelyen a szív- és érrendszeri betegek rehabilitációjának története – egy olyan kezdeményezés, amely akkoriban úttörőnek számított nemcsak Erdélyben, hanem egész Romániában is. E mozgalom gyökereiből sarjadt ki később a Procardia gondolata, amelyet prof. dr. Kikeli Pál István álmodott meg és fejlesztett kitartó munkával két évtizeden át – abban az időben, amikor a járóbeteg-rehabilitáció intézményesített formája még nem létezett.

A Procardia nem csupán egy egészségügyi intézmény, hanem egy emberközpontú szemlélet megtestesítője. Nálunk nem esetet kezelünk, hanem pácienst – embert, aki törődést, figyelmet és személyre szabott ellátást érdemel. A Procardia célja mindig is az volt, hogy a gyógyulás ne csupán orvosi beavatkozás, hanem komplex, harmonikus folyamat legyen, amely magában foglalja a testi, lelki és szociális egyensúly helyreállítását is.

Ennek szellemében a hozzánk forduló páciensek átfogó kivizsgálásban és gondozásban részesülnek: a laboranalízisektől kezdve a különféle szakorvosi vizsgálatokon át egészen a rehabilitációs programokig, kinezioterápiáig és gyógytornáig. Célunk, hogy minden páciens számára olyan környezetet biztosítsunk, ahol a gyógyulás nemcsak kezelések sorozata, hanem egy támogató közösség élménye is.

Több mint 20 fős, magasan képzett gyógytornász csapattal dolgozunk, akik a legújabb szakmai irányelvek és nemzetközi módszertanok mentén végzik munkájukat. Hiszünk abban, hogy a gyógyulás nem ér véget a kezelés befejeztével – ezért prevenciós és életmód-támogató programjaink a hosszú távú egészséget szolgálják.

A Procardia szellemisége 1992-ben öltött valós, intézményesült formát, és azóta is jelen van mindennapjainkban – egyszerre eszme, hivatás és közösség. Az elmúlt harminc évben együtt jártuk ezt az utat pácienseinkkel, munkatársainkkal, barátainkkal. Együtt éltük meg a fejlődést, a kihívásokat, a sikereket és az emberi történetek sokaságát, amelyek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Procardia több legyen, mint egy egészségügyi központ – egy hely, ahol az ember a középpontban van.

Ma, amikor visszatekintünk erre az öt évtizedes múltra, hálával és büszkeséggel gondolunk mindazokra, akik részesei voltak ennek az útnak. Köszönjük a bizalmat, a kitartást, és hogy Önök is velünk ünnepelnek.

Ahogyan eddig, ezután is ugyanaz a gondolat vezérel bennünket, mint amely több mint ötven éve elindított:

„Életet az Éveknek.”

Küldetésünk

Több mint öt évtizede, 1972-ben indult útjára Marosvásárhelyen a szív- és érrendszeri betegek rehabilitációjának története egy olyan kezdeményezés, amely akkoriban úttörőnek számított nemcsak Erdélyben, hanem egész Romániában is. E mozgalom gyökereiből sarjadt ki később a Procardia gondolata, amelyet prof. dr. Kikeli Pál István álmodott meg és fejlesztett kitartó munkával két évtizeden át abban az időben, amikor a járóbeteg-rehabilitáció intézményesített formája még nem létezett.

Lakossági rendezvények szervezése „A szív napjai” címmel
Lakossági programok indítása „100 méter az egészségért” címmel
Nyílt napok és tematikus konferenciák szervezése páciensek számára
Részvétel rádió- és televízióműsorokban

Fő szakterületek

1962–1972

A felismerés időszaka

A második világháborút követő évtizedekben Európa radikális társadalmi és életmódbeli átalakuláson ment keresztül. A fogyasztói társadalom kialakulása alapjaiban változtatta meg a mindennapokat. Ennek következményeként populációs szinten jelentek meg az életmóddal összefüggő krónikus betegségek, elsősorban a szív- és érrendszeri kórképek. Ezek előfordulása ugrásszerűen megnőtt, az elhalálozás pedig rendkívül magas volt, különösen az aktív, munkaképes korosztályban.

A túlélők gondozása új kihívást jelentett: csökkent fizikai teljesítőképesség, tartós bizonytalanság, szorongás, depresszió, társadalmi kiszolgáltatottság jellemezte állapotukat. Ekkor vált világossá számomra, hogy az akut ellátás önmagában nem elegendő. 1962-ben az európai gazdasági fórumok a WHO bevonásával egy átfogó rehabilitációs program kidolgozására kérték fel.

1962–1972

1972–1992

A saját modell kialakítása

Romániában ekkoriban a kérdés gyakorlatilag megoldatlan volt, miközben a kardiovaszkuláris megbetegedések aránya itt is emelkedett. Tíz év sürgősségi osztályon szerzett tapasztalat után 1972-ben a Marosvásárhelyi 2-es számú Belklinikán elindítottam egy ötéves, randomizált utánkövetéses vizsgálatot 200 infarktuson átesett beteg bevonásával. A kutatás komplex módon, klinikai, hemodinamikai, pszichológiai és szociológiai szempontból vizsgálta a páciensek állapotát. Száz beteg komplex rehabilitációban részesült, míg a másik száz, földrajzi okok miatt, utánkövetésben és hasonló gondozásban vett részt.

Munkatársaimmal együtt sikerült hazai körülmények között kidolgoznunk a komprehenzív kardiovaszkuláris rehabilitáció intézményes és ambuláns módszertanát. Ennek eredményeként az Egészségügyi Minisztérium 1983-ban jóváhagyta a Szív-érrendszeri Rehabilitációs Klinika létrehozását, valamint az ambuláns ellátás infrastruktúráját. Hetente átlagosan húsz páciens vett részt aktív csoportterápiában.

1974-től betegeink rendszeresen részesültek a Kovásznai Szívkórház rehabilitációs programjaiban, és az ottani szakemberekkel közösen hozzájárultunk az úgynevezett „Kovásznai modell” kialakításához. Eredményeinket rendszeresen bemutattuk hazai és nemzetközi tudományos fórumokon; 1977-ben az első Rehabilitációs Világkongresszuson két közleményünket is elfogadták.

1972–1992

1992 – napjainkig

A Procardia megszületése és fejlődése

Az 1989-es társadalmi változások alapjaiban rajzolták át a romániai egészségügyi rendszert, közvetlen hatással az addig kialakított rehabilitációs struktúrákra is. A Szív-érrendszeri Rehabilitációs Klinika fennmaradt, azonban az ambuláns ellátás, az utánkövetés és a hosszú távú rehabilitáció finanszírozása megoldatlanná vált.

Ezért 1992-ben létrehoztuk a Procardia Orvosi Társaságot és a Procardia Alapítványt, azzal a céllal, hogy biztosítsuk a betegek folyamatos gondozását, a másodlagos megelőzést és a rehabilitáció harmadik fázisát. Az Orvosi Társaság átvette az ambuláns rehabilitáció és az utánkövetés feladatát, és létrehoztunk egy interdiszciplináris diagnosztikai központot, valamint egy életmód- és rehabilitációs egységet.

Feladatunkká vált a páciensek egységes nyilvántartása, klinikai, funkcionális és laboratóriumi állapotfelmérése, hosszú távú követése és személyre szabott rehabilitációs tervük kidolgozása. Ennek támogatására egy integrált egészségügyi informatikai rendszert hoztunk létre (Medprax). Az Európai Bizottság orvosi informatikai igazgatóságával együttműködve 2000-ben Marosvásárhelyen nemzetközi konferenciát szerveztünk az egészségügyi informatikai rendszerek szerepéről.

A diagnosztikában országosan az elsők között vezettük be a 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozást, az impedancia kardiográfiát, az érfali funkciók digitális vizsgálatát és a pszichológiai állapotfelmérést. Mivel a kardiovaszkuláris betegségek gyakran társulnak más kórképekkel, központunk tevékenységét fokozatosan kibővítettük belgyógyászati, pulmonológiai, reumatológiai, rehabilitációs, fiziokinetoterápiás, dietetikai, munkaorvosi és családorvosi szakrendelésekkel.

Rehabilitációs központunkban a kardiovaszkuláris rehabilitáció mellett kiemelt szerepet kap a kardiopulmonális és a komplex mozgásszervi rehabilitáció, beleértve a gerincterápiát is. Az elmúlt években tevékenységünket a neuromotoros kórképekre is kiterjesztettük, és jelentős tapasztalatot szereztünk a robotizált neurorehabilitáció területén.

A megelőzés mindig alapérték volt számunkra. 1999–2000 között országos primer prevenciós stratégiát dolgoztunk ki, elindítottuk a „100 méter az egészségért” programot, valamint részt vettünk nemzetközi dohányzáskutatási projektekben. Eredményeinket hazai és európai szakmai fórumokon mutattuk be, díjakkal és szakmai elismerésekkel megerősítve munkánk értékét.

Az elmúlt 58 év során a Procardia számos fiatal orvos és egészségügyi szakember képzésében vett részt. Meggyőződésem, hogy mindaz, amit létrehoztunk, a csapat közös munkájának eredménye. Nélkülük mindez csupán elképzelés maradt volna, együtt azonban egy működő, élő modell lett.”

Prof. dr. Kikeli Pál István

1992 – napjainkig